Végrehajtás során gyakran előfordul, hogy az adós munkabéréből történő levonással hajtják be a követelést. Ki a felelős az adósság munkabérből levonása esetén? A munkáltatótól függ a levonás? Mit kockáztat a munkáltató vagy alkalmazottja, ha nem történik meg a levonás?

A munkabérből levonás fő szabálya

Kezdjük a munkabérből levonás fő szabályával, amit a Munka Törvénykönyve rögzít.

A munkabérből való levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye.

A munkáltató tehát nem saját belátása, saját döntése alapján vonhat le a munkabérből. Nem egyszer találkoztam már olyan félelemmel, hogy a munkáltató önhatalmúan levonja a követeléseit a munkabérből Ez azonban egyáltalán nem így működik. A munkabérből történő levonásnak megvannak a szigorú szabályai.

A munkáltató saját döntése alapján akkor vonhatja le a követelését a munkabérből, ha
– ahhoz a munkavállaló hozzájárult, vagy
– ha a követelés előlegnyújtásból ered.

Tehát a legtöbb esetben nem a munkáltatón múlik adósság munkabérből levonása. Az más kérdés, hogy neki kell végrehajtani, de nem ő lesz a kezdeményező.

Az adósság munkabérből levonása végrehajtási eljárásban

Az adósságok behajtása általában végrehajtási eljárás keretében történik. A végrehajtási eljárásnak pontos szabályai vannak, melyet törvény állapít meg. A bírósági végrehajtásról szóló törvény elég részletesen tartalmazza, hogy ki, mit és mikor tehet a tartozás behajtása érdekében.

A végrehajtási eljárásban lehetőség van arra, hogy a tartozást az adós munkabéréből vonják le, akár több részletben is. A munkabérből történő letiltást a munkáltatónak kell teljesíteni a bíróság vagy a végrehajtó erre irányuló hivatalos megkeresése alapján. A letiltásról tehát nem maga a munkáltató dönt, ám a munkáltató köteles a megkeresésben foglaltak szerint eljárni. Ha ezt nem tenné, akkor rá nézve is súlyos következményekkel kellene számolnia. Melyek ezek a következmények?

A munkáltató felelőssége a munkabérből levonás esetén

A bírósági végrehajtásról szóló törvény állapítja meg a munkáltató felelősségét.

„A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.”

Mit is jelent mindez?

Ha a munkáltató nem teljesíti az adós munkavállaló munkabéréből az előírt letiltást, akkor bizony ő maga is felelőssé válik. Ráadásul egy olyan tartozással kapcsolatban, amihez egyébként semmi köze sem lenne. Ám, ha munkáltatóként nem vonja le az adós munkabéréből a szükséges összeget, akkor bizony már tőle is követelhető az, amit elmulasztott levonni. A készfizető kezesség ebben az esetben azt jelenti, hogy a végrehajtást kérő jogosulttá válik a munkabérből le nem vont összeget a munkáltatótól követelni. Vagyis a munkáltató az adós helyett kell, hogy fizessen. Természetesen nem a teljes tartozásra él ez a szigorú szabály, az az összeg követelhető a munkáltatótól, amit elmulasztott az adós munkavállaló béréből levonni.

Hogyan felel a bérszámfejtő, ha elmarad az adósság munkabérből levonása?

A végrehajtási törvény arra is kitér, hogy mi történik, ha a munkáltató alkalmazottja szándékosan mulasztotta el a levonást. Nézzük meg egy példán!

Tegyük fel, hogy Józsi és a munkaügyes Marika nagyon jóban vannak. Józsi nem mindig hozott jó döntéseket, így viszonylag jelentős tartozást halmozott fel. Józsival szemben végrehajtási eljárás van, az adósságát végrehajtás útján próbálják behajtani. Mivel Józsi egyébként jó munkaerőnek számít, munkahelyén megbecsülik és jól is keres. Ám az adósságai miatt a munkabére egy részét nem kaphatja meg, az minden hónapban a végrehajtást kérőhöz kerül a tartozása behajtása érdekében. A munkabérből történő levonást a munkáltatónak kell teljesítenie. Józsi munkahelyén Marika a bérügyes, ő az, aki minden hónapban teljesíti a levonást. Egy alkalommal azonban Józsi valahogyan ráveszi Marikát, hogy pár hónapig „felejtse el” a levonást. Marika először kicsit tiltakozik, hiszen neki is végeznie kell a munkáját, ám végül beadja a derekát. A következő hónapban Józsi a teljes munkabérét kézhez kapja, a levonás nem történik meg. Jól tette ezt Marika? Mit kockáztatott a Józsinak tett szívességgel?

A végrehajtási törvény kimondja a következőt:
Ha a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességét a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, akkor a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.

Vagyis Marika könnyen abban a helyzetben találhatja magát, hogy Józsi tartozását tőle fogják behajtani. A szándékos kötelezettségszegés esetén ugyanis ő maga is készfizető kezessé válhat. Ennek előfeltétele, hogy a végrehajtást kérő a munkáltatón ne tudja behajtani a követelést. Ha ez megtörténik, akkor bizony Marika lesz a sorban a következő.

Mitől tarthatna még Marika, ha enged Józsi kérésének?

Marikával szemben a munkáltató is felléphetne, hiszen nem tett eleget a munkahelyi kötelezettségének. Vagyis akkor sem nyugodhatna meg, ha a végrehajtást kérő a munkáltatóval szemben eredményesen tudná érvényesíteni a követelését. A munkáltató ugyanis Marikával szemben léphetne fel, hiszen megszegte a kötelezettségét.

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

A munkahelyi károkozás részletes szabályait ebben a cikkben néztük meg. Csak kattints a linkre, ha lemaradtál vagy felelevenítenéd.

Marika példájában a következő szabály lenne alkalmazható:
Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.

Tehát barátság ide vagy oda, az adósság munkabérből levonása nem játék. Azt a munkáltatónak és alkalmazottjának is teljesítenie kell.

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd

Forrás:berportal.hu